Élménybeszámoló a sítúráról (lányok)

    Január 13-án, 13:00 – kor indultunk a suli parkolójából. Körülbelül 16 órára meg is érkeztünk. Ezután a főteremben elosztottuk a szobákat. Eni és én egy B-s lánnyal, Noémivel beköltöztünk a szálló legeslegkisebb, Isten háta mögötti szobájába. Mellettünk balról Zsóka és Linda, míg jobbról Eszti, Bogi és Biu laktak. Zsókáék szobája mellett nyílt a 10-es szoba, ahova Andrejkovics tanító néni és a nővérke vackolták be magukat. Bogi és Eszti áriázásain és Zsóka röhögésén kívül egész nyugodtak voltak az éjszakáink. A tetőn mászkáló hólapátos emberről és a magától a falról leeső, apáca lakta tükörről ne is beszéljünk. Csak a második nap vonultunk teljes harci díszben a sípályához. Mindenki ügyesen tanulgatott, Eni ha a második nap nem is, de a harmadikon már hasította a havat a pomán. A „profik” felmentek a nagypályára, és ott a Miki bácsival gyakorolták a bothasználatot, és a csoportos rombusz alakban való sízés művészetét. Minden nap körülbelül 15 órakor leadtuk a felszerelést, és visszakocsikáztunk a szállásra, ahol átöltöztünk, megvacsoráztunk, majd leköltöztünk a szaunarészlegre. Az egész szállót átjáró diszkózene hatalmába kerített minket is. Sokat nevettünk, és nagyon jól szórakoztunk a B osztályos diákokkal. Tíz óra körül volt a takarodó, de az összes tanár tudta, hogy mi, mint a jellemzően „rossz” gyerekek, még hajnali egy órakor is a tízórai maradványait majszoltuk. Nagyon sok minden történt ezen a kiránduláson, több eseménynek fül- és szemtanúi voltunk, sok csak pletyka vagy csak sejtés, de annyi biztos, hogy egy fergeteges sítúra áll mögöttünk.

Csörgő Emese Alíz, Horváth Enikő (7.A)