Költemények – 1. rész

A költészet napi vetélkedőn „Ilyenek a kamaszok” címmel kellett a versenyzőknek verset írni. Az alábbi költemények íródtak:

Németh Levente

Nekem a szüleim felkészítettek arra!
Pattanások kerülnek majd az én arcomra!
István a barátom, mint egy szörnyeteg.
Ilyen szörnyeteg remélem, én nem leszek.
Ennyit a babaarcról, lemondhatok róla.
„Jézus Mária” mindenki majd ezt mondja.
Nem fogják már tépni az én arcocskámat.
Elkerülnek messziről, hogy ne is lássanak.
Rám bámul a fal, a tükör előtt állok.
És megkérdezem magamtól: „Tán ilyenek a kamaszok?”

Szegfű Noel

Önmagadat leírod, mivel te is kamaszodsz.
Tömören összefoglalva, tudok egy s mást rólad.
Az egyik ilyen, a másik olyan.
Különbözőek vagyunk, korban mégis egyforma.
Borsók voltunk, fák leszünk,
Mivel megnövünk. Keresem a mondatokat,
de nem tudom, mit írjak. Kamaszokat
könnyen leírtam, mégis nehéz volt verssorokban.
Hagyjuk ezt az egészet,
úgyis már csak öt percem van az egészhez.

Juhos Vivien

Változunk. Ez a változás mindenki életében eljön.
A szüleink nehezen bírják a kamaszkorunkat,
de tudják, hogy nagyon fontos, és egyben elkerülhetetlen.
Lényeg, hogy megtaláld önmagad, hisz ilyenkor úgy érzed,
hogy minden és mindenki ellened van.
Tömören annyit lehetne erről az egészről mondani, hogy nehéz időszak.
Az én szüleim is alig bírnak velem.
Most csak ennyit árulhatok el.

Kosár Anna

Reggel felkel, megy a konyhába István
Indul a suli, mondja
Úton a suliba a falra rajzol
Egy bácsi rákiált:
Te ott, mi az a falon?
A fiú csak fut tovább,
És azt mondja, semmi.
A bácsi kiált: hogy lehet ennyit hazudni?!

(Folyt.köv.)