Minden jó, ha vége jó 5. nap

    Utolsó esténk fokozott izgalomban telt. Vacsora után kiértékeltük a tisztasági versenyt. A rendrakás, takarítás, ágybevetés, ruhajtogatás nagymesterei fiúk lettek. Édesanyjuk sem hitte volna róluk, hogy milyen példás rendet tartottak a szobáikban. Záróestként minden egyes gyerek valamilyen jutalomban részesült. Esténket zenés bulival zártuk. A hangulat frenetikus volt már a kezdetektől. Menő fiúk és vagány lányok tomboltak a táncparketten. A tüzes és pezsgő társaság a disco után fegyelmezett gyerekké változva pakolta bőröndjeit a másnapi hazaútra. Reggel ugyanilyen összeszedetten ébredtek, csomagoltak és készültek az utazásra. Pontosan terv szerint indultunk Visegrádra. Bobozást sokan először próbálták. Nagyon örültek a lehetőségnek. A fellegvár lépcsőit hamar meghódították. Megcsodáltak mindent, lenyúgözte őket a kilátás, elköltötték még a pénztárcájukban lapuló pénzecskéiket. Ebédünket a Palotaház étteremben fogyasztottuk el. Mindenki jóllakottan kelt fel az asztaltól. Ebéd után kézműves fagylattal koronáztuk be a napot.
    Hazaindultunk, hogy otthon elmesélhessük élményeinket erről az öt napról. Rengeteg volt. Szebbnél szebbek, izgalmasabbnál izgalmasabbak. Minden nap tartogatott valami újat, valami váratlant, amitől úgy éreztük, hogy ez a tábor tényleg különleges. A legfontosabb, hogy barátságok szövődtek, kalandokat szereztünk, természetet jártunk, sokat játszottunk, beszélgettünk és figyeltünk egymásra. Mindenkiben maradt valami ebből az élményből – egy mosoly, egy kedves szó, egy közös nevetés emléke. Nem volt tévé, semmilyen elektromos kütyü, csak mi egymásnak. Felfedeztük, milyen jó érzés csak úgy együtt lenni, figyelni a madarak hangjára, érezni az erdő illatát, és letekinteni a hegytetőről. Csodálatos volt. Ezek a napok örökre velünk maradnak, mint egy titkos kis kincs, amit csak azok értenek igazán, akik ott voltak velünk.

Melinda, Marika, Andrea, Mónika és a gyerekek : 4.A, 4.C