Tarisznyába való

"Lehet szegény, aki gazdag,
s lehet gazdag, aki szegény,
csak az a fontos, milyen kincs ül
bent, a szíved rejtekén.
Ha megtanulsz mosolyogni,
észreveszed, ami szép,
rádöbbensz majd, amit te adsz,
mások azt nyújtják feléd.“

Ezzel az idézettel búcsúztunk ma a IV.C osztályban. Ezek a sorok sokszor elhangoztak az osztályunkban. Nagy igazság rejlik bennük. Ma az iskolánkban elballagtak a kilencedikesek, a tanulók minden évfolyamban megkapták bizonyítványaikat. Az alsó tagozaton ma a negyedikesek is búcsúztak. Szeptembertől felső tagozatos diákok lesznek, ami nagy változás lesz életükben. Két tanító néni helyett sok új pedagógus fogja őket oktatni és nevelni. Nehéz a búcsú négy év után. A búcsú egy fontos állomás mindenki életében. Lezár egy időszakot, de elkezdődik egy másik. Szívem szomorú és hálás. Szomorú, mert elválunk és reggelente nem látom csillogó szemüket. Hálás vagyok, hogy életük része lehettem és megfoghattam kezüket az iskola kapujában. Hat évesen félve lépték át az iskola küszöbét, valami új, ismeretlen világba kerültek. A betűk és számok birodalmába együtt léptünk, s mára író-olvasó okos emberkékké váltak. Fejük teli tudással, sok-sok ismerettel, jártasak a nyelvtanban, matematikában. Kíváncsiak, tudásra szomjasak és nagyon jól motiválhatóak. Csiszolatlan gyémántokhoz hasonlítottam őket. Gyémántok, amiket együtt csiszol szülő és pedagógus. Köszönöm, hogy társaink voltak abban, hogy becsületre, szépre, jóra és szeretetre neveljük a gyerekeket. Példátlan támogatásuk nagy segítség volt az oktató-nevelő munka során. A szülők gondoskodó figyelme és szeretete nélkül a pedagógus munkája nem lenne sikeres. Az osztályunk szülői és tanulói közössége még öt évig együtt marad. Sok örömet és sikert kívánok a további közös munkához! A nyári szünidőben sok szép közös élményben legyen részük! Jó pihenést! Vigyázzanak magukra és egymásra!
Tisztelettel: Bánki Melinda