Vodnyánszká Renátával

Vodnyánszká Reni iskolánk nyolcadik évfolyamos tanulója, ígéretes sportoló, akit a kezdetekről, az élményeiről, a jövőbeli elképzeléseiről faggattam.

L.: Hány éves korodban kezdted a sportolást?

R.: Ez úgy kezdődött, hogy a legelső versenyem 6 éves koromban volt Dunaszerdahelyen a Jilemnický iskola pályáján. Először nehézkesen ment, de minél többször próbálkoztam, annál sikeresebb voltam.

L.: Mit érzel versenyzés közben, amikor ugrasz?

R.: Mivel az anyukám is sikeres ugró volt, szerintem én is ugyanazt érzem, mint amit ő, amikor ugrott. Egy jó stressz. Imádkozni is szoktam, hogy minden jól sikerüljön. Ha van egy utolsó ugrásom arra, hogy megnyerjem a versenyt, akkor arra szoktam gondolni magamban: ha anyukámnak is sikerült, akkor nekem is fog!

L.: Mit érzel  a versenyek végén?

R.: Hát ha megnyertem, akkor elsősorban olyan boldogságot, ami leírhatatlan, és néha még örömömben sírni is szoktam.

L.: A sportolás mellett van időd az iskolára?

R.: A tanulásra mindenképpen időt kell szánnom, mert a sportolás mellett a második fontos dolog az életemben a tanulás.

L.: Mit tervezel a jövőre nézve?

R.:A fő cél az lényegében a világbajnokságok országszerte, és az álmom, hogy kijussak az olimpiára!

L.: Sok sikert a vágyaidhoz, köszönöm a beszélgetést.