„Arra születtem, hogy kisgyerek legyek,
S anyám mellett lassan játsszam az éveket.
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S megértsem a szóból azt, amit lehet.“

Adamis Anna sorait dúdolva ért véget az ünnepi műsorunk. Már reggel a hodosi kultúrházban gyülekeztünk. Délelőtt elkészítettük a színpadot, próbáltunk, hogy délután fogadhassuk a szülőket és a családtagokat. Ezen a napon ünnepeltünk, a szeretet és a barátság erejével töltöttük meg a szívünket, és hálát adtunk azért, hogy mindannyian egy közösséget alkothatunk. A gyerekek lelkesedése és alkotó munkája segített megérteni, hogy a legfontosabb dolgok az életben nem a tárgyak vagy a külsőségek, hanem azok az érzések és kapcsolatok, amelyek összekötnek minket. Műsorunk első részében egy szatirikus mesejátékot adtunk elő Ludvík Aškenazy tolla nyomán, amely szórakoztatott, mosolygásra késztetett és elgondolkoztatott. A gyerekek boldogan, lazán és nemes profizmussal szerepeltek. Műsorunk második része a LGT dalokra épült, de táncoltunk Bagossy és Republic dalokra is. Szabó Lőrinc és Pál apostol sorai fogták össze a műsort. Köszönet a szülőknek,rokonoknak, barátoknak, hogy velünk ünnepeltek, és hogy lehetőséget adtak a gyerekeknek arra, hogy megmutassák a szívükben rejlő szeretetet és barátságot! Köszönet a támogatásért!

Mgr. Bánki Melinda