Harmadik napunk délelőttjén a kemencei erdei vonat hangos füttyel fékelt le a panziónknál. Nagyokat szippantottunk a friss hegyi levegőből, meleg nyári fuvallat lobogtatta hajunkat és a vonat pöfögve haladt velünk Kemence felé. Élveztük minden pillanatát. Kemence állomásán kis történelmi előadással kísérve megnéztünk egy igazi veterán mozdonyt. Természetesen aztán bevásároltak, mert már csak így igazi a kirándulás. Vonatfütty hívó szavára ismét felpattantunk a vasparipára és visszazakatoltunk a völgybe. Ebéd után korongozókká váltak a gyerekek. Akik bebizonyították, hogy erőnlét mellett kézügyességben, koncentrációban és kreativitásban sem vallanak szégyent. Gyönyörű alkotások születtek. Ma is finomakat ettek, mindent megesznek, sőt sokkal többet, mint azt elképzelni tudják. Per pillanat még folyik a korongozás. Érződik az izgalom, mert közeleg az éjszakai túra. Csatakiáltásunk: Hold a társunk, csillag az út, éji vándor nem gyáva nyúl.
Hogy volt-e köztünk gyáva nyúl, majd holnap elárulom.

4. A. , 4.C